TIZENKILENC
Erisi Dlarit parancsnok TIE-Interceptora kiröppent a Corrupter belsejéből, és hagyta, hogy a gravitáció a Halanit atmoszférája felé szippantsa. A ferde szárnyú gép kissé megbillent, amikor beért a légkörbe, mintegy figyelmeztetve Erisit, hogy a gépe ettől fogva valamennyit veszít a manőverezőképességéből. A kinti vákuumban elvégezhető manőverek itt a halálát jelenthetik.
A Lázadók ezt a gépet sandának nevezik, de én találóbbnak érzem a rázós jelzőt. Amióta Ysanne Isard kinevezte a Thyferrai Honi Véderő parancsnokává, Erisi azért lobbizott, hogy a két osztagot szereljék fel X-szárnyúakkal. Noha lassabb és kevésbé fürge, a lézerrel, a torpedóvetővel és a pajzzsal az X-szárnyú jobb vadászgép, mint a TIE.
Mindegy, milyen ékesszólóan érvelek, milyen tényeket sorakoztatok fel, Jégszív soha nem fog belemenni. Erisinek rá kellett jönnie, hogy a nagyobb felkészültsége ellenére nem képes megtörni Jégszívet, aki szerint csak az a jó, ami birodalmi, minden, ami a Lázadóktól származik, az megvetendő. Isard a birodalmi tökéletesség csúcsának képzeli magát, és mindent és mindenkit fel akar emelni magához. Amit én vagy a többiek javasolnak, az neki nem felel meg, mert mi nem vagyunk az ő szintjén.
Erisi valójában nem ítélte el Isardot, amiért a Thyferrát és a THV t a Birodalom ostoba gyermekének tartotta. Bár a Corrupter már útban volt a Halanit felé, az Ashern-rajtaütés hírét utánaküldték. Erisi arca lángba borult, valahányszor felidézte magában apjának képét, amint meztelenül ül a trónján, és bámulja saját emlékművét. Az esemény legkellemetlenebb következménye az volt, hogy a Corrupter birodalmi legénysége nyíltan kimutatta előtte a nemtetszését, amiért a hajó fedélzetén egy THV-s tartózkodik.
Ami az apjával történt, az mélységesen sértette Erisit. És ami még jobban fájt neki, a hologramon felismerte Iella Wessirit. A birodalmiak ebből azt olvasták ki, hogy Antilles szövetségre lépett az Ashernnel, de Erisi számára Iella részvétele az akcióban sokkal többet mondott. Iella szégyenbe hozta az apámat, s rajta keresztül engem is megszégyenített, amiért elárultam Corrant és a többi Zsiványt. Ez az üzenet nekem szólt - ez hadüzenet egy magánháborúra.
Erisi a monitorra pillantott, majd bekapcsolta a komot. - Négyes, felzárkózni!
Mögötte felzárkózott a négy, dupla testű TIE-bombázó. Az ő Interceptorainak valójában a bombázók fedezése volt a feladata, ám azután, hogy azok leszórják termálbomba terhüket a kolóniára, ők fogják szolgáltatni a fedező tüzet a felszíni objektumokkal szemben, hogy a rohamosztagosokat szállító siklók sértetlenül leszállhassanak.
A TIE-bombázók spirálban ereszkedtek a célpontra. Erisi egysége a nyomukban maradt. Nem tehetett róla, de emlékeiből folyton felbukkant a kép, amint a gyakorlatokon azX-szárnyújával denevérhéja módjára csapott le az ilyen lomha gépekre. Ketten már halottak volnának, és a másik kettő sem húzná sokáig, ha menekülésre fogná a dolgot.
Alattuk a bombázók megkezdték a hadműveletet. A termáldetonátorok ártalmatlan teherként hullottak a gleccserre, elmerültek benne, majd az egész jégtömböt belülről narancssárgára festette a robbanás, végül fehér gőzfelhő csapott az ég felé. A szél gyorsan tovasodorta a gőzfelhőt, és láthatóvá vált a mintegy kilométer széles, fél kilométer mély kráter. A fenekén forró víz fortyogott. Erisi tudta, hogy a termálbomba egészen a Halanit-kolónia üvegacél kupolájáig lemeztelenítette a gleccsert.
A bombázók második rohama a kupolát vette célba. A protontorpedók becsapódása nyomán rengés rázta meg a dupla üvegpajzsot, és egész táblákat szakított ki belőle. A bentről kiáramló meleg levegő a szilánkokat felfelé fújta, de azok pár pillanat múlva fehér, jégbe fagyott lemezekké alakultak át. Ezzel egy időben a kráter pereménél hideg levegő zúdult a kráterbe, az elszökött meleg levegő helyére.
Erisi megfordította a gépét a bal szárnyvégen, és belerepült a kráterbe. A csipkézett szakadék azt az érzést keltette benne, mintha a Coruscant sugárútjainak kanyonjaiba merült volna le. Különféle magasságokban átjáróhidak kötötték össze a szakadék két oldalát, s a távolabbi vízesés méltóságteljes lassúsággal kezdett jéggé dermedni. A sziklafal két oldalán ablakok százaiból szűrődött ki a sárga fény. Miközben lőtt, Erisi a monitorját figyelte, nem jelez-e közeledő lövedéket. Biztosan rakétáik és lézereik vannak. És használni is fogják, de azt nem várom meg. Egyre mélyebbre és mélyebbre merült, s közben szórta az áldást. Egyik lövése megsemmisítette az egyik balkonon gyülekező tömeget. Egy másikkal romba döntött egy átjáróhidat, amin egy alak futott éppen át. A talajszint közelébe érve nyújtott hurokba kezdett, de előbb még a lézerével felforralta a jéggé fagyott vízmedencék némelyikét.
Tisztában volt vele, hogy a kupola összeroppanása és a hidroponikus kultúra megfagyása a Halanit-kolónia halálát jelenti. Akik nem fognak megfagyni, azok éhen halnak - egyik sem kellemes vég. Tudta, hogy egykori zsivány társai elborzadnának a pusztítás láttán, ahogyan ő is elborzadt, amikor megkapta a parancsot. Most azonban már nem érzett semmit a lemészárolt emberek iránt.
Ők már halottak voltak. Borzasztóan nagy szükségük volt a bactára, mert anélkül a kolóniájuk nem maradhatott volna életben. Nem engedhették meg maguknak, hogy bactát vásároljanak, annyira szegények voltak. Minden épeszű ember szerint az egyetlen esélyük az lehetett volna, ha feladják ezt a kíméletlen világot, és másutt kezdenek jövedelmezőbb tevékenységbe.
Nem az a kötelességem, hogy az embereket megvédjem saját ostobaságukkal szemben. Ha adnánk is nekik bactát, egy másik válság végezne velük. Azzal, hogy nem hajlandók szembenézni a realitásokkal, nem háríthatják rám a felelősséget. Én nem védhetem meg őket a végzetükkel szemben. Erisi összehúzott szemmel elindult a felszín felé. Ráadásul ostobaságukat azzal tetézték, hogy lepaktáltak a tolvajokkal, és olyan bactát használtak fel, amelyért nem fizettek.
Azontúl, hogy a kolónia nem védekezett fegyverekkel, Erisi tudta, más vonatkozásban is védtelenek. És azzal, hogy elfogadták a bactát Antillestől, a thyferrai kolónia gazdaságának nyakára tették a kést. Ha a Thyferra elnézi nekik, amit tettek, a többi világ is vérszemet kap. Mások is megkörnyékezik Antillest, és kalózok nyüzsögnek majd a bactakonvojok körül. Az egyetlen lehetséges módja a presztízs megtartásának, ha a Thyferra lecsap az ilyen világokra.
Túljutva az üvegpajzson ütött nyíláson, Erisi kiröppent a légkörbe, és körözni kezdett a kráter felett.
- Egyes Interceptor jelez. Semmilyen ellentámadást nem tapasztaltam.
- Vettem, Egyes. A kapitány gratulál a manőverhez, és megparancsolja, hogy csatlakozz a kolóniát likvidáló egységhez!
- Vettem, irányítás. Ahogy parancsoltad. - Erisi elmosolyodott. Megmutattuk Convarionnak, hogy a THV-pilóták nem holmi nerfagyú idióták. Most pedig meg fogja mutatni, milyen kiváló rohamosztagosai vannak, nehogy elfelejtsem, ki itt a főnök. Nem mintha volna rá lehetőségem, de nem mondok neki semmit. Convarion sosem ismerné el, hogy kevesebb nálam.
Gavin a harmadik detonációig fel sem fogta, hogy valami felrobbant. Ledobta magáról a vastag takarót - a Tatuinon nőtt fel, így a halaniti forró fürdő a számára csak langyos volt -, és káromkodva ugrott bele a hideg csizmájába. Éppen a derekára csatolta a fegyverövet, amikor az ajtóban megjelent Farl Cort.
- Mi történt? - kérdezte tőle.
Mielőtt Cort válaszolhatott volna, Gavin füle eldugult a hirtelen légnyomásváltozástól. A levegő kiszökött a szobából, meglobogtatta Cort köpenyét. A kis ember arca hamuszürkére váltott. - Áttörték a pajzsot.
Gavin megragadta a gallérját, mielőtt a léghuzat elsodorta volna.
- Kicsodák?
- A birodalmiak, gondolom. Egy Csillagromboló orbitál felettünk.
- Te szith ivadék! Miért nem keltettél fel, amikor megláttad? - Gavin a legszívesebben a falba verte volna a fejét. Biztos volt benne, hogy sikerült egérutat nyernie, és a Corrupter nem akadt a nyomára. Amint kiderült, hogy a konvojt elrabolták, azonnal elszakadt tőlük. A Xucphra Alazhi hajóteste eltakarta a romboló turbólézerei elől. Tudta, hogy csak egyetlen módon úszhatja meg ezt élve, ha vaktában kiugrik a hiperűrbe.
Tizenöt másodpercig várt, és életének az volt a leghosszabb tizenöt másodperce. Vaktában kiugrani a hiperűrbe legalább annyira kockázatos és végzetes vállalkozás, mint kövérviccet mesélni egy huttnak. Miután kiért, gyorsan megnézte, hol van, és utasította az R2-est, hogy tervezze meg a következő ugrást. Hét rövid távú ugrást hajtott végre, hol előrefelé, hol hátra, végül elugrott a Perem közelébe. Leszállt egy kisebb bolygón, meggyőződött róla, nincsenek-e a nyomában, azután indult csak vissza a Yag’Dhulra.
Mivel az asztronavigáció sosem volt az erőssége, nemigen válogathatott a célpontok között. A visszatérés leggyorsabb módja az lett volna, ha egyetlen ugrással megközelíti a Halanitot, s onnan több, kisebb ugrással a Yag’Dhult. Az is eszébe jutott, hogy Corran és Ooryl minden bizonnyal már nem tartózkodnak a Halaniton, mire ő odaér. És a Halanitig tartó út felemészti az üzemanyagkészletének nagy részét. Remélte azonban, hogy a halanitok adnak neki valamennyit cserébe a bactáért, amit kaptak, különösen akkor, ha Corran még ott van.
Bár Corrant nem találta ott, a halanitok boldogan adtak neki üzemanyagot, csakhogy előbb szintetizálniuk kellett valamennyit. Ilyenformán a gép feltöltése két napot vett igénybe, amit Gavin igyekezett a lehető legkényelmesebben eltölteni. Egy jégbe ágyazott világon azonban, ahol vízből van a legtöbb, egy Tatuinon felnőtt ifjú számára nem a legvonzóbb életfeltételek vannak jelen.
És a Corrupter idáig követett, így a vendégszeretetükért most halállal fizetnek. Gavin keservesen felnyögött, de azután igyekezett uralkodni magán. Megnyomta a ruhája ujjába épített kom gombját.
- Te jawáknak való ócskavas, kérek egy rendszerstartot, gyorsan!
Az R2-es válaszképpen valamit visszafüttyentett.
- Nem bánom, csak csináld. Kapcsold be az üzemanyag-szivattyút, és szívd ki a lepárlójukat! Gavin kikapcsol. - A gallérjánál fogva felemelte Cortot a földről, és a falnak támasztotta. - Vigyél a kisegítő raktárba, de azonnal!
Cort barna szeme fénytelenül villant.
- Gyerünk, a raktár a szakadék túloldalán van!
Cort kivezette Gavint a földalatti folyosók egyikén elhelyezkedő szálláshelyéről, és elindult vele az egyik folyosón a szakadék felé. A folyosón sikoltozó, ordibáló emberek rohangáltak, de Cort határozottan utat tört magának közöttük. Gavin minden igyekezetével megpróbált Cort nyomában maradni az egyre sűrűsödő tömegben, de csak a folyosó végén, az átjáróban érte utol.
Gavin megragadta Cort köpenyét, és az utolsó pillanatban visszarántotta egy zöld lézersugár elől. Egyre sűrűbben csapkodtak a sugarak az átjárón, sorban leégették a rohangáló emberek lábát. Az emberek üvöltését elnyomta a TIE-Interceptorok vijjogása, amint az átjáró mellett elhúzva a szakadék sötétje felé húztak.
- Most, gyerünk! - kiáltotta Gavin az Interceptorok okozta hangzavarban. Hagyta, hogy a rettegés hajtsa, s tudta, gyorsabban fut, mint életében valaha is tette. A tüdeje égett, a lehelete az arcára fagyott, de nem állt meg a szakadék túloldaláig.
Cort két lépéssel mögötte ért át, az adrenalinja hajtotta, s így a nagyobb termetű Gavin nyomában tudott maradni. A sziklába vájt folyosókon, galériákon és rámpákon át levezette Gavint egy hatalmas földalatti barlangba, ahol két bactatároló henger és egy kiöregedett Zenomach alagútfúró mellett ott árválkodott Gavin X-szárnyúja.
A vadászgép aranyszínű volt, és világos narancsvörös félholdak díszítették, azaz kölcsönöztek neki pikkelyszerű mintázatot. A gép elején hatalmas, festett fehér száj tátongott, benne fehér, tőrszerű fogakkal; a protontorpedók vetőcsöve volt az arc szeme. Amikor megkérdezték, milyenre fessék a gépét, akkor választotta a kraytsárkánymotívumot, hogy a gépe a Tatuin legfélelmetesebb ragadozójára hasonlítson.
Gavin Cort felé pillantott.
- Nézd, ez az én hibám. Ezek énutánam jöttek. Most megyek, és elcsalom őket innen. Vicid az embereket biztos helyre, és tartsatok ki! Ezek az alagutak szűkek a rohamosztagosok számára, úgyhogy hamar vissza fognak vonulni.
Cort megrázta a fejét
- Nincsenek fegyvereink.
Cort hangjának panaszos tónusa szíven ütötte Gavint.
- Egyáltalán nem lett volna szabad idejönnöm. - Előhúzta a kábítóját, és Cort kezébe nyomta. - Fogd ezt, és tedd meg, amit tudsz! Én is megteszem.
Gavin az X-szárnyújához rohant, felmászott a létrán, és bekászálódott a pilótafülkébe. Cort szétkapcsolta az üzemanyagtöltő csövet, és hátralépve szalutált. Gavin viszonozta, majd feltette a sisakot és rögzítette. A létfenntartó készüléket a fülke padlóján hagyta, nem vesztegette az időt azzal, hogy felvegye. Ha odakint elkapnak, úgyis meghalok, akkor minek vesződjek vele?
Bekapcsolta a repulzor generátorát, és visszahúzta a futóműveket. Lassan előretolta a gyorsító karját. Az X-szárnyú elindult a barlang kijárata felé. A nyílásban áttetsző, kékes fehérséget látott, amiről tudta, hogy hófal, amit a szél sodort az ajtóba. A fegyverzetet ikerlézerre kapcsolta, és megnyomta a ravaszt. A hótorlasz szétfoszlott, mire előrenyomta a gyorsítót, és felszökkent a Halanit egére.
Viszonylag alacsonyan maradt, amíg végigsuhant a szakadékon, amely észak felé kanyargott. Úgy három kilométerre az alagúttól ráfordult a jobb szárnyvégre, és emelkedni kezdett. Amint a szenzorjai jelezték az ellenséges gépeket, a feje fölé nyúlt, és támadó helyzetbe állította a szárnyakat.
Egy pillantást vetve az üzemanyag-kijelzőre megállapította, hogy tíz perce van, azután el kell hagynia a rendszert. A Halanit meglehetősen kicsiny gravitációs árnyékot vet a hiperűrre - a javát felemészti a gázóriástól való távolságtartás. Nem baj, tíz perc bőven elég ahhoz, hogy felbőszítsem a birodalmiakat, és magam után csaljam őket.
A jawáknak való ócskavas rövid hangjelzésére Gavin elmosolyodott.
- Igen, látom. A birodalmiak alakzatban közelednek. Gyorsan akarnak végezni. Vedd őket sorba, Egyes, Kettes, Hármas! - A monitoron egymás után jelentek meg a célkoordináták, amiket Gavin nyomban rögzített is. A tervezett torpedókivetések nyomvonala egyenesen a barlangból felszálló füstfelhő felé tartott.
- Te ócskavas, add ki a szenzorok jeleit, vizuálisan is meg ahogy csak lehet!
A droid csak tülkölt egyet válaszképpen.
Gavin megvárta, amíg a torpedóvetők hatósugarába kerülnek a célpontok, majd átkapcsolt egyes vetésre. Becélozta az első Interceptort. A feje felett a célkövető monitor sárgáról vörösre váltott, amit az R2-es fülsértő vijjogása kísért. Megnyomta a ravaszt, és azonnal ráállva a második célpontra, még egyszer tüzelt.
Az első torpedó a célpont fülkéjét találta el. A szekunder robbanások nyomán törmelék és füstfelhő terítette be a másik két gépet. A második torpedó levitte a célpont jobb oldali quadanium szolárpaneljét, és a fülke mögött robbant fel. Egyszerűen szétesett, és darabjai a harmadik gépre záporoztak. A sanda azonnal megfordult, és éles ívben elindult vissza a bolygó felé. Gavin megpróbálta befogni, de túl gyorsan ereszkedett. Annyit azonban meg tudott állapítani, hogy még mindig hajtóművel halad. Nem tartotta valószínűnek, hogy a pilóta ebből a zuhanásból ki tudja vezetni a gépét. Be fog csapódni.
Gavin felkészült a robbanásra és a tűzgömbre, de az nem következett be. Az Interceptor ehelyett elmerült a barlangban, ahol a Halanit-kolónia központja volt.
Ilyen könnyen senki nem menekülhet. Gavin visszakapcsolt lézerre, és a gépét egy lomha hurokkal felvitte a magasba. Alatta a Halanit fehér felszínén a fekete kráter úgy tátongott, mint a kraytsárkány eltátott szája. Nem vett tudomást a gyomrából terjeszkedni készülő félelemről. Kiegyenlítette gépe pajzsait. Lehet, hogy a Halanit népe védtelen, de én nem vagyok az. Most megfizettek ezért a kis tréfáért.
Erisi észrevette a lefelé ereszkedő két Lambda osztályú siklót. Már kezdték visszahúzni a szárnyaikat, hogy dokkolhassanak a kolónia felszínhez közel eső bejáratánál. Interceptorával nyújtott ívben megfordult, és elindult a bejárat irányába. Egyetlen mozdulattal bekapcsolta a repulzorliftet és kiengedte a futóművet, noha tudta, az beleakadhat a hóba. Még jó, hogy a zsilip a hajó tetején van. Bekapcsolta a komot.
- Bascome, te vagy a parancsnok! Folytassátok az orbitálást, de ne kockáztassatok meg még egy rárepülést, hacsak nem kaptok rá parancsot!
- Vettem, parancsnok.
Az első sikló leszállt, és kiontott magából két csapat vastag ruhába öltözött rohamosztagost. Azok nyomban ellepték az üreget, amit a kolónia a vendégek légijárművei részére tartott fenn hangárként. Odabentről vörös fény szűrődött ki, véresre festette a sodródó havat, majd fekete füst szivárgott a nyomába.
Úgy látszik, bent vannak. Erisi megvárta, amíg a második sikló is leszáll, csak azután nyitotta fel a zsilip tetejét. A hideg azonnal átitatta a pilótaöltözékét; ennek ellenére levette a sisakját. A hajára tapadt verejték egy szempillantás alatt megfagyott, de nem törődött vele. Kimászott a zsilipből, és lecsúszott a hajó oldalán. A hóréteget keménynek ítélte a talpa alatt. A kábítót a válltokban hagyta, úgy lépkedett a fekete páncélos Ait Convarion után.
A birodalmi tiszt egy fejbólintással nyugtázta Erisi jelenlétét, de különösebb figyelmet nem szentelt neki, még ha a magas nő valósággal fölébe is tornyosult. A rohamosztagosok falanxa között csendben léptek be az üregbe, s az ott várakozó hőzsilipbe. Annak ajtóit már régen kirobbantották, de a meleg még érezhetően szivárgott bentről. A gőz és a füst még vívta a harcát a mennyezet alatti területek birtoklásáért.
Convarion belépett a durván kivájt alagútba, s közömbösen átlépte az útjában heverő civil hullát. Folytatták az útjukat, mígnem elérkeztek ahhoz a ponthoz, ahonnan jól áttekinthették a szakadék mindkét oldalát. Mindenütt rohamosztagosok tartották a frontot, s az a kettő, amelyik mellett elhaladtak, a mellére csapva a fegyverét tisztelgett nekik.
Convarion csípőre tette a kezét, és felmérte a pusztulást. Sikolyok hallatszottak mindenfelől, amiket a kábítók ropogása nyomott csak el néha. Az acélüveg ablakok mögött vörös fény derengett, az átjáróhidakon rohanó menekülők után vörös lézerkarok nyúltak.
Convarion a válla felett Erisire pillantott.
- Itt nem ütközött ellenállásba?
- Nem, kapitány. Nem volt könnyű iderepülni, de itt nem történt semmi.
- Jól van. Nem szeretném, ha az embereim az első bevetésnél odavesznének. - Karjának széles mozdulatával a kolónia teljes területét felölelte. - A rohamosztagosaim megsemmisítik az ellenállás legfőbb gócait, azután jöhetnek a maga emberei, hogy elvégezzék a munkájukat.
Convarion lekezelő modora sértő volt, de Erisi jobbnak látta, ha nem vesz róla tudomást.
- Ahogy óhajtja, Convarion kapitány. Mi, a Thyferrán méltányoljuk az ön igyekezetét, mellyel segít nekünk megtorolni a sérelmeinket.
A szakadékban végigsuhanó Interceptor hangja elnyomta Convarion válaszát. Amint a gép elhaladt az egyik átjáróhíd felett, kettős lézersugár röppent feléje, és felgyújtotta az ionhajtóművet, melynek szellőzőnyílásaiból áramolni kezdett a sűrű füst. Az Interceptor megperdült a tengelye körül, majd látványosan felrobbant, és elsöpörte az alsóbb átjárók egyikét. A ferrobeton járóhíd a robbanástól leszakadt, a detonáció erejétől előreszökkent, egy pillanatig mozdulatlanul lebegett, majd darabokra esve a szakadék mélyére zuhant.
A kanyonban végigrobogó X-szárnyú látványa elrettentő, ám semmihez sem fogható volt. Félelmetes, brutális külseje sokkal inkább emlékeztetett egy fenevadra, mintsem ellenséges harci gépre. Bár nem tudta azonosítani a pilótát, Erisi azonnal tudta, hogy az egykori pilótatársai közül való.
És azt is tudta, hogy ha életben akar maradni, akkor a legjobb, ha beszáll az Interceptorába, és lelövi.
Gavin elsuhant az éppen összeomló járóhíd felett, és látta, hogy minden irányból lézersugarak szökkennek feléje. Ezek csak kézifegyverek. Nem veszélyesek. Elvigyorodott, hátrahúzta a gyorsítót, és bekapcsolta a repulzort. Egyes lövésre állította a lézerét, majd lassan szembefordította a gépét az ellenfeleivel. Kiegyensúlyozta az X-szárnyút, kioltotta a hajtóműveket, és a repulzor segítségével végighúzott a szakadékon. A pedálokkal hol jobbra, hol balra billentette a gépet, és a célzóberendezés szálkeresztjét a rohamosztagosokra zárta, majd viszonozta a tüzet. Amíg az ő lövéseik lepattantak a pajzsról, Gavin tüze komoly károkat okozott. Nemcsak a célba vett rohamosztagos pajzsát ütötte át, és a tulajdonosát párologtatta el, de a mögötte állót is a halálba küldte.
Gavin egyik énje tiltakozott a mészárlás ellen. A rohamosztagosoknak nem volt esélyük vele szemben, de mégsem fordultak meg, hogy fedezéket keressenek. Csak álltak a vártán, és feláldozták életüket a rég halott Császárért. Semmit nem nyernek az áldozatukkal. Akkor miért? Csak idő kérdése, és mindenkivel végzek.
Gavin lassan bólintott. Ez az, csak az időt húzzák. A Corrupter tele van TIE-vadászokkal. Ha sokat időzök itt, nem tudok majd elmenekülni.
Előrelökte a gyorsítót, és emelkedni kezdett. Eközben folyamatosan ontotta a tüzet a rohamosztagosokra, de különösen a fekete páncélos alakra, amelyik ott rohangált a katonák között. A legtöbb fehér páncélost leterítette, de nem tudta megállapítani, hogy a tisztet eltalálta-e? Majd a szenzor megmondja. Legalábbis remélem.
Gavin rájött, hogy minden tőle telhetőt megtett a Halanit népéért, így felgyorsított, és a kupola nyílásán át kiröppent az üregből.
- Ezért megfizetnek, Cort, drágán megfizetnek. - Balra billentette a gépét, és nyugat felé elindult hazafelé.
Erisi lecsukta az Interceptor zsilipjének ajtaját, és belevetette magát a pilótaülésbe. Az X-szárnyú éppen akkor röppent ki a kupola nyílásán. Feltette a sisakját és beszíjazta magát, majd az indítógomb után nyúlt.
A motorok nem indultak be.
A primer képernyőn máris futott a diagnosztikai eredménye. A reaktorkamrák túl hidegek. Gyorsan beütötte a rendszer-szoftverének kódját, és a menük hierarchiáját végigjárva végre megtalálta a felülírás ablakát. Egy pillantást vetett a fegyverek kijelzőire, azután átkapcsolta az energiát a lézerekről a motor fűtésére. Megvárta, amíg a hőmérséklet a megfelelő szintre emelkedik, azután újra indított.
Az iker ionhajtómű hangos morajjal kelt életre, a zaj megtöltötte a fülkét. Erisi gyorsan visszakapcsolta az energiát a fegyverzetre, bekapcsolta a repulzort, visszahúzta a futóművet, és máris az X-szárnyú után vetette magát. Felérve a légkörbe észrevette, hogy az már tíz kilométernyi előnyre tett szert. Még a jóval gyorsabb lnterceptorral sem tudom utolérni, mielőtt elhagyja az atmoszférát, és fénysebességre kapcsol.
Erisi a kom gombja után nyúlt, és megnyitotta az ismert frekvenciát.
- Menekülő X-szárnyú! Itt Erisi Dlarit parancsnok a Thyferrai Honi Véderőtől. Azonnal szálljon le, különben megsemmisítem!
- Erisi?
Azonnal felismerte a hangot.
- Gavin? Figyelj rám! Meg kell állnod! Ha nem teszed, lelőnek.
- Úgy érted, te lősz le?
Erisi elmosolyodott.
- Dehogy, a birodalmiak. Add meg magad nekem, és megvédelek!
- Hogy tennék olyat? Vagy adjam meg a felülírási kódomat, hogy úgy végezzem, mint Corran? - Gavin nevetése sértette Erisi fülét. - Ha akarsz, kapj el!
- Elkapnálak, ha nem menekülnél oly hevesen. - Ha az energiát átkapcsolná a hajtóművekre, utolérhetné Gavint, de akkor nem marad annyi energiája, hogy lelője a lézerrel. Másrészt viszont, ha volna protontorpedóm... Jégszív egy hülye. - Sosem hittem rólad, hogy gyáva vagy, Gavin.
Gavin megint felnevetett.
- Egy éve, vagy akár csak három hónapja még visszafordíthattál volna ezzel a mesével. De közel sem vagyok olyan ostoba, mint szeretnéd. Nem várom meg, amíg a Corrupter elvágja az utamat.
- Azzal magyarázod a gyávaságod, amivel akarod, Gavin. - Tudta, hogy Gavin nem fog visszafordulni, ezért sértegette. Közben elhagyták a Halanit légkörét. - Menekülj csak, hogy később visszatérhess! Addig is élj a tudattal, hogy te okoztad a halanitok vesztét, és azzal a tudattal, hogy legközelebb elkaplak.
- Megfizetsz azért, amit tettél, Erisi. - Gavin érzelmei jól érződtek a szavaiból. - Lehetetlen, hogy te ebből élve kikeveredj.
- A lehetetlen az, amihez a Zsiványok a legjobban értenek.
- Igen, csakhogy te sosem voltál igazi Zsivány, így van?
A távolság egyre gyorsabban növekedett közöttük, Erisi célkövetője már nem tudta befogni Gavin gépét, s az hamarosan fénysebességre kapcsolva eltűnt a hiperűrben. Erisi utánanézett, majd megfordította az Interceptort, és elindult vissza, a Halanitra. Nem, soha nem voltam igazi Zsivány, Gavin. Én sosem veszítettem el a realitásérzékemet.
Elmosolyodott, amikor megpillantotta a hold mögül előbukkanó Corruptert.
- Én tudom, hol van a galaxis igazi ereje, és tudom, hogy ha te a lehetetlent hajszolod, előbb-utóbb rajtaveszítesz. Ezúttal rajtad a bukássora.